Szül: Székelyudvarhely, 1951. december 10.

Iskolák: A székelykeresztúri gimnáziumban érettségizik (1970). Egy évig a brassói zenetanárképző főiskola hallgatója, majd a  kolozsvári zeneakadémia hallgatója, ahol 1976-ban a zenetudományi szakon szerez diplomát, A Sóvidék népzenéje c. dolgozatával.

Ismerkedés a népzenével: A zenetanár édesapa (Pávai Ferenc) többféle hangszerre tanította, gyerekkórusában énekelt, tőle hallott először a népdal és műdal különbségeiről. Egyik osztálytársától, akit a többiek „csángónak” csúfoltak, több különleges, a többiek által nem ismert népdalt hallott. A korondi nagyszülőknél töltött iskolai szünidők során többször alkalma nyílt a helyi hagyományos parasztzenekar (hegedű, cimbalom, bőgő) játékának, a sóvidéki táncoknak a megfigyelésére. Meghatározó volt számára a Csortán Mártonnal való barátság, akinek kezdeményezéseit elfogadva, még elsőéves kolozsvári zeneakadémista  korukban együtt lendültek bele a népzenei kiadványok, szakmunkák tanulmányozásába, a harmadévesek Jagamas-kurzusai­nak látogatásába, az első gyűjtés megvalósításába (Gyimes, 1972).  Később, a zenetudományi szakon Jagamas Jánosnál tanult zenei paleográfiát, majd az ő hatására kezdett behatóbban foglalkozni a magyar népzene tudományos vizsgálatával. Közben két évig hallgatta Traian Mârza román folklórkurzusát, és részt vett a Szenik Ilona vezette folklór szakkör gyűjtőútjain (Kutasföld, Kalotaszeg, Sóvidék). Martin Györggyel 1975-ben kerül kapcsolatba, akinek biztatására a népi tánczene kutatására szakosodott, s akivel később is szortos kapcsolatot tartott fenn.

Munkahelyeit, folkrórgyűjtői és népzenekutatói, valamint felsőfokú oktatásban végzett tevékenységét, publikációs listáját lásd részletesen a pavai.hu honlapon.