Hargita Népe, 2010. július 12.
A vasárnap esti Barozda-koncerttel teljesedett ki a Csíkszeredai Régizene Fesztivál harmincéves múltjára való emlékezés. A szervezők által különlegesnek ígért idei rendezvény valóban a fesztivál elindulását és kezdeti éveinek emlékét, hangulatát idézte.
Bár a csütörtök esti megnyitón meglehetősen kurtán mondtak köszönetet a harmincéves fesztivál elindítóinak, hisz sokan már akkor szerették volna hallani a fesztivál életre hívóinak gondolatait, a rá következő napokban – a jól átgondolt és szervezett programok során – több alkalommal is szóhoz vagy épp hangszerhez jutottak a Barozda, illetve Kájoni tagjai.
Péntek délután meghitt baráti találkozóvá alakult a Harminc év távlatából című beszélgetés, melyet a Svédországból hazatért zenész, Simó József moderált. A Román Televízió magyar adásának szerkesztői által az archív régizenés felvételekből összeállított dokumentumfilm mindjárt az elején biztosította a nosztalgiás hangulatot, aztán sorra megszólaltak a fesztivál születésénél bábáskodók. „Nekünk ez volt a gyermekünk” – mondta bevezető gondolataiban Simó József, s mint kiderült, szívesen is emlékeznek a lelkesedéssel teli, kezdeti évekre. A fesztivál elindulását megelőző, 1979 őszén tartott Kájoni-évfordulóról Pávai István Budapesten élő népzenekutató, Barozda-tag szólt. Mint említette, sokat köszönhetnek Miklóssy V. Vilmos muzeológusnak, de Boros Zoltán zenei szerkesztőnek, azaz a Román Televízió magyar adásának is nagy szerepe volt a fesztivál elindulásában. Természetesen Mérey András neve is elhangzott, hisz az ő emlékét idézik a fesztivál emblémái, mint ahogy az a fuvolázó figura is, amely mára a fesztivál elmaradhatatlan szimbóluma lett.
„Abban az időben magyar művelődéstörténetet bemutatni nem volt könnyű, de a Románia területén felgyűjtött régi zenére, Kájonira és a jórészt latin nyelvű dalokra hivatkozva el lehetett fogadtatni a pártbizottsággal a fesztivált. Holott mi épp azt a valóságot erősítettük egymásban, hogy nem jövevények vagyunk itt” – idézte az elindulás körülményeit Boros Zoltán. Majd folytatta: a fesztivált aztán fantasztikus lelkesedés övezte, és valóságos régizene-mozgalommá alakult.
A fesztivál idején arról is meggyőződhettünk, hogy a Barozda énekesének, Györfi Erzsébetnek ma is oly csengőn szól a hangja, mint ahogy harminc évvel ezelőtt szólhatott. Ezt bizonyította a tegnap esti fesztiválzáró Barozda-koncert, de a két alkalommal bemutatott Dicsőült helyeken című előadás is. Ez utóbbiba a Cantionale Catholicumból válogatott régizenei énekek és annak népi változatai – Elekes Emőke lantművész, Ádám Rebeka (ének), Molnár Anna (próza) közreműködésével – páratlan élményt nyújtottak a hallgatóságnak. Mint ahogy tette azt a fesztivál többi koncertje is. A Barokk Fesztiválzenekar előadása ismét igazolta a Szent Ágoston-templom jó akusztikáját, a Mikó-vár udvarán megtarthatott koncerteknek és programoknak pedig a hely varázsa jelentette a többletet.
Antal Ildikó