Gyakran elfelejtettnek hitt szép emlékek törnek fel a lélek mélyéről, egy-egy színvonalasan megszólaltatott élő, vagy televízióban közvetített hangverseny, opera- és balettelőadás, esetenként egy-egy CD-felvételről hallgatott zenei ritkaság is varázsolhat megálljt kiáltó ünnepi pillanatokat a rohanó mindennapokban. A zenei ünnepnapokra mindig örömmel gondolok vissza, a régi emlékek és a közelmúlt zenei élményei időben ide-oda röppenve, lelki gyógyírként szépítik újra életemet.
Barozda együttes – Állapotomat jelentem
2016 őszén, operaházunk színpadán, A 700 éves Kolozsvár zenéje című rendezvénysorozat sztárvendégeiként, a rég nem hallott Barozda együttes lépett fel. A régizene színvonalas előadói gazdag múltat mondhatnak magukénak, hiszen a Barozda a múlt évszázadban, pontosabban 1976-ban alakult, a kolozsvári zenekonzervatórium frissen végzett zenetanáraiból, Szenik Ilona és Jagamas János professzorok ösztönzésére. A kezdeti években, az erdélyi táncmozgalom fő mozgatórugóiként sikert sikerre halmoztak, a bukaresti román televízió magyar adásának Kaláka című műsoraiban és a Csíkszeredai Régizene Fesztivál életében döntő szerepet játszottak. De az 1980-as években, mint megannyi kulturális örökségünkért, megmaradásunkért harcoló együttes, a Barozda is a kommunista diktatúra áldozatává vált, tevékenységét betiltották. Tagjai – Györfi Erzsébet (ének), Papp István Gázsa (hegedű), Simó Csongor (hegedű, pengetősök), Pávai István (kontra, hárfacitera, blockflöte), Toró Lajos (kontra, ének, furulya), Simó József (bőgő, ének, pengetős hangszerek) –, Európában szétszóródva, de továbbra is konok kitartással gyűltek össze, hogy a Nyugat számára is ismertté tegyék a hagyományos erdélyi magyar régi- és népzenét. Előadói tevékenységüket tudományos munkával tették teljesebbé, folyamatosan kutatva az erdélyi magyar zenés emlékek töredékeinek nyomait a ma is élő népzenében. Állapotomat jelentem című műsorukban dalok és táncok szerepeltek, többek között a Kájoni- kódexből (Csíksomlyó, 1634, 1671), a Kájoni János Cantionale Catholicumából (Csíksomlyó, 1676), a Vietoris-kéziratból (1679), a Sepsiszentgyörgyi kottás kéziratból (1757), a Kolozsváron 1554-ben kinyomtatott Tinódi Lantos Sebestyén Cronicájából. Az est esztétikai élményét a régi dalok és a nekik megfelelő, Kodály Zoltán, Vikár Béla, Kallós Zoltán gyűjtéseiből idézett, népi emlékezetben megőrzött változatok párhuzama tette ragyogóvá. A negyvenéves zenei múltra visszatekintő Barozda együttes lenyűgöző, tartalmas kolozsvári koncertje igazából örömünnep kellett volna legyen, de az egykori zenésztárs és jóbarát, Kostyák Alpár elhunytának rájuk nehezedő gyásza, a szomorúság fátylát vonta együttlétükre.
Kulcsár Gabriella 2018. február 15.