Romániai Magyar Szó, 2003.01.17.
Negyedszázaddal ezelőtt kezdődött a táncházas mozgalom Csíkban meg Székelyudvarhelyen. A Barozda meg a Venyige rendkívül gyorsan felkapott együttes lett, aztán amilyen jó volt a futásuk, olyan lett elfutásuk. Amikor az erdélyi magyar táncházi muzsikát módszeresen kezdték behelyettesíteni a román folklórral, s az már rég nem folklór volt, hanem propaganda, világgá ment a Barozda – ki Svédországba, ki Heidelbergbe költözött, s az udvarhelyi Venyige is kihajolt a rideggé, ellenségessé vált otthonból a barátibb nagyvilágba, vagy csak ők tudják, hova, s ahogyan tudják, úgy van azontúl.
A huszonötödik évfordulót ünnepelték Székelyudvarhelyen, s az alkalomból átadták azt a post mortem érdemlevelet, amely Svédországból érkezett Tárkányi János (egykori venyigés, mûvelődési ház-igazgató) nevére kiállítva. Az érdemlevelet Tárkányi özvegye vette át. A Ház alagsori tánctermében (ahol szintén ezelőtt az udvarhelyi és általában a néptánc másik mestere, Kacsó András gyakorolt csoportjával) csíkiak, kovásznaiak, Maros-mentiek találkoztak, régi táncházasok e legújabb táncházban.
Oláh István