Barozda-krónika 1982-1986

1983

• Márciusban Csíkszeredában régizenei kollokviumra kerül sor.
• Elkészül a Kájoni együttes Carmina burana című műsora, a híres középkori gyűjtemény
  dalaiból, amely a június 03–05. között lezajlott IV. Régizene Fesztiválon nagy sikert aratott, úgy a közönség köreiben, mint a romániai ((Csire Gabriella: Zenei ünnepnapok Csíkszeredában. Előre, 1983. június 15.)) és magyarországi szakkritikában: „A legkiérleltebb, legmagávalragadóbb produkció azonban kétségkívül a – már előző este megismert – Kájoni együttesé volt ezen az estén.(Tájékozatlanok kedvéért: ők gyakorlatilag azonosak a Barozda együttessel, mindenkor műsoruk függvényében használják ezt vagy azt a nevet.) Ők a Carmina burana középkori diákdalaiból adtak elő egy csokorravalót sok temperamentummal és humorral, de igen dícséretes módon elkerülve az ebben a műfajban mindig ott leselkedő veszélyt, azt, hogy az előadás elnagyolt, vad álzenéléssé váljék. Remek hangszerjátékosok (hangszereik többé-kevésbé el is fogadhatók középkori hangszereknek), szépen és tisztán énekelnek, és egészen különleges szugesztív ütősteljesítményt nyújtottak, amiben, úgy vettem ki, a sokoldalú Elekes Emőkének volt oroszlánrésze. Csak megismételhettem velük kapcsolatban a Vox Humana kórusnak odaítélt jelzőmet: európai szintű”.((Malina János: Régizene az Olt partján. Muzsika, 1983. szeptember.))
• A Barozda–Kájoni részvételi aránya tekintetében is csúcsévnek számít az idei fesztivál. „Nemcsak műsorainak méreteiben gyarapodik, hanem tartalmi értékét tekintve is az állandó önmeghaladás útját járja!” – írta László Ferenc a Hargita 1983. június 07.-i számában. A Barozda egy szintén újdonságnak ható műsort mutat be ekkor, Balassi Bálint énekelt versei címmel, nem kevesebb sikerrel. Ezen kívül Simó József állítja össze Balassi Szép magyar comoediájának kísérőzenéjét. A darabot a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola hallgatói adják elő, Bokor Imre, Elekes Emőke és Simó József közreműködésével. (Az előadásról tévéfelvétel is készült.) A három produkció mellett futja még egy negyedikre is. Pávai István Népzene és műzene kölcsönhatása című összeállításában a verbunkos zene népi és komponált változatai kerülnek párhuzamba, a Barozda és a Maros Művészegyüttes tolmácsolásában.
• Az év folyamán a Balassi-műsorral koncerteznek Erdély több városában, előadótermekben, iskolákban, templomokban (Csíkszereda, Székelyudvarhely, Gyergyószentmiklós, Sepsiszentgyörgy, Dés, Szárhegy, Kézdivásárhely, Szászrégen).
• A román belügyi szervek részéről azonban elkezdődnek a sorozatos zaklatások, a táncházat hol betiltják, hol engedélyezik, az együttes műsorpolitikáját szigorúan ellenőrzik és figyelik. A rendszerváltás után közölte a szabad sajtó a belügyi szervek egyik munkatársának 1983. november 09.-i keltezésű jelentését: „Jelentjük, hogy folyó év március 11-én a Szabad Európa rádió egyik műsorában ismertette a csíkszeredai Barozda népzeneegyüttes tevékenységét, bemutatta az
  együttes tagjait (Simo Iosif, Bokor Imre, Kostyák Alpár), dícsérvén az együttes munkáját; a kommentárt a Barozda által előadott zenedarabokkal illusztrálták. A fentnevezett együttes tagjainak a tevékenységében korábban olyan praktikák jelenkeztek, amelyek káros hatásúak. Így 1982-ben
  a Barozda együttes Magyar NK-beli turnéján olyan meghívásoknak is eleget tett, amelyek nem szerepeltek a műsortervben, így például bemutatta műsorát kizárólag római katolikus papokból álló közönség, Lékai bíboros előtt. Az együttes tagjai talákoznak Domokos Pál Péterrel is, aki a Magyar NK-ban telepedett le, és aki mélységesen ellenséges hazánkkal. Egyes jelzések szerint a Barozda együttes repertoárjának jórészét Domokos Pál Péter gyűjtéseiből származó darabok teszik ki, mindezek a részletek arra a következtetésre vezetnek hogy a Szabad Európa adatokhoz jutott a Barozda együttes tevékenységével. Azon módszerek és utak tisztázása és feltárása érdekében, melyek segítségével a Szabad Európa adatokhoz jutott a Barozda együttes tagjait illetőleg, valamint annak érdekében, hogy fény derüljön az együttes tagjainak kapcsolatára bizonyos külföldi állampolgárokkal, kérjük az engedélyt az együttes tevékenységének a kivizsgálására és
  dokumentálására, lévén nevezett Simo Iosif együttesvezető RKP tagja és a Csíkszeredai Népművészeti Iskola tanára”.((Hargita Népe, 1991. március 11. Kiemelések az eredetiben verzállal. A
  szerkesztőség megjegyzése (uo.): „Nevezett Simo Iosif azaz Simó József és Bokor Imre azóta emigránsként Európa útjait járják. Kostyák Alpár művelődési tanácsos Csíkszeredában. A Barozda felbomlásában a hasonló bejelentések és zaklatások sorozata játszotta a főszerepet”.))

1984

• Fodor Sándor Csipike, a gonosz törpe című meseregényéből zenés bábjáték készül Simó József zenéjével. Közreműködik a Barozda együttes és Elekes Emőke.
• Az V. Régizene Fesztiválon egy egész hangversenyt kitöltő méretre növekszik a népzene és műzene
  kölcsönhatásainak bemutatása, amelyben a Barozda mellett a Tinódi és a Venyige együttesek is közreműködnek, a korabeli zene mellett francia reneszánsz táncok és magyar népi változataik bemutatása is megtörténik. A Kájoni együttes külön műsorral is jelentkezett, a Carmina burana egy, a tavalyitól eltérő dalsorozatával. „Lehet-e két eltérő műfajban maradandót nyújtani? – kérdezi Boros Zoltán a korabeli sajtóban. – Ma már az igenlő válasz nem kétséges. A kortárs zenei élet bővelkedik sokoldalú művészegyéniségekben. Simó József, a Kájoni/Barozda mai vezetője basszusgitárosként kezdte az Acustic T74 jazz-rock együttesben. Később gardonyon, furulyán, kisbőgőn és ki tudja hány pengetős-húros hangszeren játszott népzenét és régizenét. Most éppen dudán gyakorol. A napokban lelkesen számolt be felfedezéséről: a dudán muzsikáló parasztzenészek két dallam között szabadon improvizálnak és játékuk ezáltal döbbenetesen hasonlít – a jazzmuzsikához…”.((Boros Zoltán: Kájoni / Barozda. Utunk, 1984. 14.))
• Az év folyamán koncerteket adnak Kolozsváron a Brassai Sámuel gimnázium dísztermében, Marosvásárhelyen a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola színpadán, valamint a bukaresti Petőfi Házban.
• Állapotomat jelentem címmel lemezfelvétel készül a marosvásárhelyi rádió stúdiójában (hangmérnök Borbély Zoltán), az Electrecord hanglemezgyár számára. Az összeállítás Erdély történeti zenéjéből mutat be szemelvényeket. „A lemezre felvett anyaggal az volt a céljuk, hogy a hazai fiatalság irodalmi tanulmányaihoz zenei illusztrációt szolgáltassanak. A lemezen históriás énekek, széphistóriák, vándorénekek, Balassi énekelt versei, népies műfajok, virágénekek, kuruc dalok, táncdallamok találhatók. E sorok írója szerint – ismerve a Kájoni együttes által eddig elért színvonalat – a lemez komoly szakmai és közönségsikerre számíthat”.((Horváth Károly: Régizene a népzene felől. Bemutatjuk a csíkszeredai Kájoni együttest. Ifjúmunkás, 1985. szeptember 21.)) Egyéves huzavona után az illetékes hatóságok nem engedélyezik a lemez kiadását.
• Ekkor még működik a csíkszeredai táncház, de egyre több a zaklatás körülötte. Kostyák Alpár helyét Toró Lajos veszi át az együttesben, aki korábban az egykor Kolozsváron alakult Ördögszekér együttes Marosvásárhelyre átkerült változatában muzsikált Pávai Istvánnal, Sinkó Andrással és a később szintén a Barozdában közreműködő Harai Lászlóval. Az Ördögszekér ebben az évben megjelent hanglemezén régi és új Barozda tagok együtt muzsikálnak (Pávai, Toró, Györfi Erzsébet).

1986

• Az együttes utolsó csíkszeredai fellépése a Népek zenéje című műsorral.
• A hetedik Régizene Fesztivál szervezését két nappal a rendezvény kezdete előtt egy Bukarestből érkezett rendelet állítja le.
• A Barozda együttes tevékenységét egy bukaresti bizottság vizsgálja, majd vezetőjét, Simó Józsefet felszólítják az együttesek (Barozda, Kájoni) nevének, repertoárjának, műsorpolitikájának megváltoztatására.
• További turnék a Hargita Táncegyüttessel Szatmár vidékén és a Szilágyságban. A turné befejezte után a két vezető, Simó József és Toró Emil egyenként 8.000 lejes (kb. négy havi fizetés) büntetést kap, mert a turnén eltértek az engedélyezett műsor tartalmától. A behajtásra már nem kerül sor, mert Simó József az év júliusában elhagyja az országot. Bokor Imre, majd Toró Lajos pár hónap múlva követi. A három Barozda-tag egy év múlva újra együtt van Svédországban. Simó József nyilatkozza később egy interjúban: „A svédek […] mindenféle idegen kultúrához ugyanazzal a nyitottsággal közelednek. Azt kívánják tőlünk: legyünk, maradjunk magyarok. Aki szőkére festi a haját, és mindenáron svéddé akar válni, azt ők sem szeretik”.((Bálint Judit: Legyünk és maradjunk magyarok. A Barozda együttes Svédországból. Szolnok megyei néplap, 1988. augusztus 6.))