A Barozda együttes honlapja

Visszaemlékezések a Barozdára


Dr. Kardalus János
(nyugalmazott pedagógus, néprajzkutató, a Hargita megyei Népi Alkotások Háza egykori igazgatója)

 

Pávai István, Simó József és Bokor Imre nevéről a Barozda, Borozda, Barázda jut eszembe. Sokféleképpen használták az együttes nevét, amit három fiatal, lelkes zenész alapított. A Hargita megyei és csíkszeredai zenei életben való megjelenésüktől kezdve, az akkori Népi Alkotások Házának igazgatójaként, az együttes felszámolódásáig támogatójuk lehettem. Pávai közvetlen munkatársam volt, mint az intézmény zenei irányítója. Hozzáértő, jól felkészült, a magyar népzene kiváló ismerőjeként tartottuk számon. Simó József tanárként, mind elméletileg, mind a gyakorlatban kiváló munkát végzett. Bokor Imre szintén pedagógus volt, főleg a gyimesi zenének a felkutatásában és népszerűsítésében (előadásában) bizonyított. Amikor a zenekart megalakították, Györfi Erzsébet volt a szólistájuk, azt hiszem egy olyan jelentős lépés volt a magyar zene népszerűsítésében, ami felbecsülhetetlen értéket jelentett. Jelen voltak a táncházban, a színpadon, a Régizene Fesztiválokon, a Kaláka műsorain, a Tiszta forrás előadásain és egyetlen alkalommal megfordultak Magyarországon is (a Villanella kórussal közösen), aminek én is szemtanúja voltam. A nagy örömbe üröm is vegyült, mert a néhánynapos ott tartózkodásukat a román belügyesek figyelemmel kísérték. Végül is nem tudták lenyelni, hogy a sikeres szereplés mellett a két csíkszeredai együttes és kísérete meglátogatta az esztergomi Keresztény Múzeumot és Lékai bíboros-érsek meghívására az érseki rezidencia kertjében rövid koncertet tartott. Ez igen nagy élmény volt mindenkinek.

   Voltak más fekete pontjaik is. Ilyen volt a táncház, amit ők honosítottak meg Csíkszeredában. Rövid idő alatt igen népszerűek lettek a fiatalok körében. Megszervezték és részt vettek Kájoni Együttes néven a Régizene Fesztiválon. Olyan művek előadására vállalkoztak, amelyek a reneszánsz, a barokk vagy éppen a középkori udvari zeneirodalom hagyatékához tartoznak. Az évek során a legjelesebb szerzőket, kéziratokat, kottás könyveket, magyar táncdallamokat, magyar indulókat, udvarhelyszéki virágénekeket, régi népénekeket ismerhettük meg. Az utolsó rendezvényen a Barozda együttes a hangszerbemutatón és a Szárhegyen szervezett koncerten együtt lépett fel a bukaresti Madrigál kórussal. A VIII. Régizene Fesztivált kezdése előtt egy nappal leállították. A már Csíkszeredába érkezett előadók és együttesek keserűen távoztak a helyszínről. Ezzel együtt a Barozda együttes tagjai is megértették, hogy a magyar vagy egyetemes zene tolmácsolására az akkori időkben „nem volt szükség”. A Népi Alkotások Háza ennek ellenére működésük alatt mindvégig támogatta őket.