A Barozda együttes honlapja

4. Régizene Fesztivál. Csíkszereda, 1983. június 3–5.

Műsorvezető: Boros Zoltán

Rendező: Simó József

Zenei szerkesztő: Boér Károly


Népzene és műzene kölcsönhatása

A verbunkos stílus kialakulása
A 18–19. századi román és magyar tánczene népi kapcsolatai

A Barozda Együttes és a Maros Művészegyüttes közös műsora

Összeállította és a műsort vezeti: Pávai István

A bővített szekundos melodika elterjedése Kis-Ázsiától a Kárpát-medencéig

A 18. század végi, 19. század eleji dél-kelet-, közép-kelet-európai népek zenéjében az egyik legszembeötlőbb melodikai elem a bővített szekund. Az arab zenének lényeges sajátossága, tőlük került a törökök fokozatos terjeszkedése folytán a Balkánra, majd a Kárpát-medencébe. Közvetítésében szerepet játszott a vándorló cigányság is. A korabeli dallamfeljegyzések, s a térség népeinek szájhagyomány útján fennmaradt zenéje egyaránt megőrizték a bővített szekundos melodikát. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ezek a dallamok mind kis-ázsiai eredetűek. A bővített szekundos dallamformálás, mint előadásmód-beli sajátság hatott a különböző népek zenéjére. Ismerünk számos olyan dallamot, amely bővített szekunddal, s anélkül is megtalálható a néphagyományban. Mégis, a dallamok eredetétől függetlenül ez az előadásmód, ez a hangszeres stílus közös nevezőre hozza több nép dallamkultúrájának ebben az időszakban kikristályosodott rétegét.

  • Arab dallam
  • Dimitrie Cantemir (1763–1723) által lejegyzett dallamok, a Kitâb-ü’ ilm-il mûsiki ’alâ vejdh-il hûrufât című munkájából
  • Nagy-Küküllő vidéki román purtata (Ioan Corneliu Vasiliu gyűjtéséből)
  • Két román népi dallam, François Rouschitzki: Musique orientale. 42 chansons et dances moldaves, valaques, grècs et turcs című munkájából (1834)

A kanásztánc, hajdútánc és a korai verbunkos ritmikai és szer­kezeti összefüggései

A Kárpát-medence népeinek hagyományában ez a dallamvilág egy sajátos ritmusfajtával, az ún. kanásztánc ritmussal társul, amely nemcsak a magyar kanásztánc jellegzetessége, de összes ugrós-legényes és forgatós táncainkhoz, továbbá a román ardeleanához és a kárpátukrán kolomejkához is kapcsolódik. Keleti rokonnépeinknél is megtalálható, de a középkori és reneszánsz európai költészetben is honos, vágáns-ritmus néven, pl. a Carmina Buranában. A 16–17. századi ungareasca-hajdútánc följegyzések szintén ide­tartoznak. Mivel a korai verbunkos dallamoknak is ez a ritmusa, joggal feltételezhetjük, hogy kialakulásában szerepet játszottak a hajdútáncok, ungareascák és kanásztáncdallamok.

  • Gyimesi legényes (Kallós Zoltán gyűjtéséből)
  • Haydukken Tanz, Wolf Keckel Lantkönyvéből (1562)
  • Négy magyar táncdallam, Bengraf József XII Magyar Tántzok Klávikordiumra Valók című gyűjteményéből (1790)

Egy dallam különböző népi- és műzenei változatai

A verbunkos, mint a kor magyar zenéjének uralkodó stílusa, kialakulása után is azonos kapcsolatban marad a néphagyománnyal. Egyik legelterjedtebb verbunk-dallamunkat, amelyet Udvarhelytől Szatmárig szinte mindenhol ismernek, 4 változatban mutatjuk be: 3 népi forma mellé Bihari János jellegzetes műverbunkosát állítjuk. Figyelemre méltó, hogy a kalotaszegi legényes ritmusával szemben a többi ritmusa kiszélesedik, létrejön a stílus érett korszakára, majd az új stílusú népdalra is jellemző pontozott ritmus.

  • Kalotaszegi legényes (Kallós Zoltán gyűjtéséből)
  • Széki verbunk (Lajtha László gyűjtéséből)
  • Szatmári rézhúros verbunk (Martin György gyűjtéséből)
  • Sarkantyús verbunkos, Bihari János (1764–1827)

A verbunkos dalirodalmából

A hangszeres verbunkos stílus az operára és a dalirodalomra is hatott. Elég Erkelre gondolnunk. Mivel nem áll módunkban operarészleteket idézni, két Csokonai dalt mutatunk be.

  • Pfeifer Ferenc dala Csokonai Tartózkodó kérelem című versére a Hat magyar énekek Csokonai Vitéz poétától című kiadványból (1818)
  • Kossovits József Lassú Magyarja, Csokonai reám alkalmazott szövegével, A reményhez (1794); az 1803-as bécsi kiadás alapján

Az érett verbunkos stílus

Hegedűvirtuózok és európai műveltségű muzsikusok fejlesztik tovább a hangszeres verbunkot. A stílus csúcspontján formailag fejlettebb, melodikailag gazdagon díszített, figurált, futamokkal, triolás menetekkel teletűzdelt dallamok állnak, amilyen műsorzáró dallamunk is.

  • Ruzitska Ignác: Búcsúztató és Friss magyar, a Magyar Nóták Veszprém Vármegyéből című sorozatból (1832)

Barozda Együttes:

Bokor Imre (hegedű)

Kostyák Alpár (brácsa)

Simó József (bőgő, ütőgardon)

Maros Művészegyüttes:

Tóth Erzsébet (mezzoszoprán)

László János

Koszorus Kálmán

Benedek Károly (hegedű)

Bőr Gyula

ifj. Toró Lajos (brácsa)

Birtalan Mária (gordonka)

Márton László (nagybőgő)

Zágoni Dezső (fuvola)

Toró Lajos (klarinét)

Csurkuly József (cimbalom)

Közreműködik:

Elekes Emőke (lant)

Major László (töröksíp, oboa)