A Barozda együttes honlapja

Barozda-kronológia 1982-1986


1982

  • Megjelenik a Barozda önálló nagylemeze, amely még az első felállással (Györfi Erzsébet, Bokor Imre, Pávai István, Simó József) készült. A felcsíki, gyimesi és széki táncrendeket tartalmazó összeállításról Terényi Ede kolozsvári zeneszerző írt elismerő hangvételű kritikát: „Lemezük bizonyítja, hogy műsoruk változatossága, választékossága, a népzene tudományos szempontból is figyelemre méltó anyagközlése messzi meghaladja a szórakoztatási szintet és közel egyórás muzsikálásukat autentikus népzenei lemezkiadványok dokumentumértékű megvalósításának tekinthetjük”.[1]
  • A Kájoni és a Barozda közös műsort készítenek Éneklésben, muzsikában címmel, amellyel több alkalommal föllépnek. Júniusban külön-külön szerepelnek a 3. csíkszeredai Régizene Fesztiválon.
  • Július 16‑18 között az Esztergomi Históriások című régizenei rendezvény meghívottjai. Ezalkalommal Budapesten több helyszínen is koncerteznek, táncházat muzsikálnak. Lékai László bíboros fogadja az együttesek tagjait, akik mini-koncertet adnak a hercegprímási palota kertjében. A magyarországi eseményekről részletes jelentés érkezik a román belügyi szervekhez.
  • Hazatérve, a Barozda iskolai táncház létrehozásával is próbálkozik, illetve a csíkszeredai Ifjúsági Klub működő táncházába megpróbálja bevonni a diákotthonok bentlakóit is: „A tanárok előbb szavaztak, volt, akik mellette, mások ellene, ahol beleegyeztek a dologba, ott kijelölték a tanárt, aki kísérje a tanulókat. Az persze vagy jött, vagy nem, aztán eltiltották a gyerekeket, mert kísérő híján nem mentek pontosan vissza a bentlakásba”.[2]
  • November 27–28. között Székelyudvarhelyen megrendezik az V. Táncháztalálkozót. Részt vesznek a Barozda, Bodzafa és Venyige együttesek mellett a szatmárnémeti, nagybányai, kolozsvári, marosvásárhelyi táncházak zenekarai. A rendezvény részeként tartott tudományos ülésszak meghívott előadói: Jagamas János, Almási István, Faragó József, dr. Balázs Lajos, Kallós Zoltán, Lőrincz Lajos, Pávai István, Könczei Csilla, Pozsony Ferenc. Táncosok szerepelnek a következő falvakból: Domokos (Lápos vidéke), Szamoskrassó, Szilágylele, Bögöz, Székelyszenterzsébet, Siklód, Trunk, Magyarszentbenedek, Visa, Buza, Nagymedvés, Méra, Inaktelke.

  • Novembertől Pávai István a marosvásárhelyi rádióban Táncházmuzsika címmel műsoronként 20–25 perces sorozatot indít, amelyben 1984. július 28-ig, a sorozat hatósági beszüntetéséig 16 részben mutatja be az erdélyi tájak eredeti népzenéjét, köztük a Barozda tagok gyűjtéseit, továbbá a táncházzenekarok rádió- és hanglemezfelvételeit.
  • December 17-én a Barozda és a Kájoni együttes In memoriam Kodály 100 címen jubileumi koncertet ad a Csíkszeredai Megyei Múzeumban. A műsoron Kodály Gyergyó-vidéki gyűjtései, illetve kórusművei szerepelnek.

1983

  • Márciusban Csíkszeredában régizenei kollokviumra kerül sor.
  • Elkészül a Kájoni együttes Carmina burana című műsora, a híres középkori gyűjtemény dalaiból, amely a június 3–5. között lezajlott IV. Régizene Fesztiválon nagy sikert aratott, úgy a közönség köreiben, mint a romániai [3] és magyarországi szakkritikában: „A legkiérleltebb, legmagávalragadóbb produkció azonban kétségkívül a – már előző este megismert – Kájoni együttesé volt ezen az estén. (Tájékozatlanok kedvéért: ők gyakorlatilag azonosak a Barozda együttessel, mindenkor műsoruk függvényében használják ezt vagy azt a nevet.) Ők a Carmina burana középkori diákdalaiból adtak elő egy csokorravalót sok temperamentummal és humorral, de igen dícséretes módon elkerülve az ebben a műfajban mindig ott leselkedő veszélyt, azt, hogy az előadás elnagyolt, vad álzenéléssé váljék. Remek hangszerjátékosok (hangszereik többé-kevésbé el is fogadhatók középkori hangszereknek), szépen és tisztán énekelnek, és egészen különleges szugesztív ütősteljesítményt nyújtottak, amiben, úgy vettem ki, a sokoldalú Elekes Emőkének volt oroszlánrésze. Csak megismételhettem velük kapcsolatban a Vox Humana kórusnak odaítélt jelzőmet: európai szintű”.[4]
  • A Barozda–Kájoni részvételi aránya tekintetében is csúcsévnek számít az idei fesztivál. „Nemcsak műsorainak méreteiben gyarapodik, hanem tartalmi értékét tekintve is az állandó önmeghaladás útját járja!” – írta László Ferenc a Hargita 1983. június 7-i számában. A Barozda egy szintén újdonságnak ható műsort mutat be ekkor, Balassi Bálint énekelt versei címmel, nem kevesebb sikerrel. Ezen kívül Simó József állítja össze Balassi Szép magyar comoediájának kísérőzenéjét. A darabot a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola hallgatói adják elő, Bokor Imre, Elekes Emőke és Simó József közreműködésével. (Az előadásról tévéfelvétel is készült.) A három produkció mellett futja még egy negyedikre is. Pávai István Népzene és műzene kölcsönhatása című összeállításában a verbunkos zene népi és komponált változatai kerülnek párhuzamba, a Barozda és a Maros Művészegyüttes tolmácsolásában.
  • Az év folyamán a Balassi-műsorral koncerteznek Erdély több városában, előadótermekben, iskolákban, templomokban (Csíkszereda, Székelyudvarhely, Gyergyószentmiklós, Sepsiszentgyörgy, Dés, Szárhegy, Kézdivásárhely, Szászrégen).
  • A román belügyi szervek részéről azonban elkezdődnek a sorozatos zaklatások, a táncházat hol betiltják, hol engedélyezik, az együttes műsorpolitikáját szigorúan ellenőrzik és figyelik. A rendszerváltás után közölte a szabad sajtó a belügyi szervek egyik munkatársának 1983. november 9-i keltezésű jelentését:

„Jelentjük, hogy folyó év március 11-én a Szabad Európa rádió egyik műsorában ismertette a csíkszeredai Barozda népzeneegyüttes tevékenységét, bemutatta az együttes tagjait (Simo Iosif, Bokor Imre, Kostyák Alpár), dícsérvén az együttes munkáját; a kommentárt a Barozda által előadott zenedarabokkal illusztrálták.

   A fentnevezett együttes tagjainak a tevékenységében korábban olyan praktikák jelenkeztek, amelyek káros hatásúak. Így 1982-ben a Barozda együttes Magyar NK-beli turnéján olyan meghívásoknak is eleget tett, amelyek nem szerepeltek a műsortervben, így például bemutatta műsorát kizárólag római katolikus papokból álló közönség, Lékai bíboros előtt. Az együttes tagjai talákoznak Domokos Pál Péterrel is, aki a Magyar NK-ban telepedett le, és aki mélységesen ellenséges hazánkkal.

   Egyes jelzések szerint a Barozda együttes repertoárjának jórészét Domokos Pál Péter gyűjtéseiből származó darabok teszik ki, mindezek a részletek arra a következtetésre vezetnek hogy a Szabad Európa adatokhoz jutott a Barozda együttes tevékenységével.

   Azon módszerek és utak tisztázása és feltárása érdekében, melyek segítségével a Szabad Európa adatokhoz jutott a Barozda együttes tagjait illetőleg, valamint annak érdekében, hogy fény derüljön az együttes tagjainak kapcsolatára bizonyos külföldi állampolgárokkal, kérjük az engedélyt az együttes tevékenységének a kivizsgálására és dokumentálására, lévén nevezett Simo Iosif együttesvezető RKP tagja és a Csíkszeredai Népművészeti Iskola tanára”.[5]

1984

  • Fodor Sándor Csipike, a gonosz törpe című meseregényéből zenés bábjáték készül Simó József zenéjével. Közreműködik a Barozda együttes és Elekes Emőke.
  • Az V. Régizene Fesztiválon egy egész hangversenyt kitöltő méretre növekszik a népzene és műzene kölcsönhatásainak bemutatása, amelyben a Barozda mellett a Tinódi és a Venyige együttesek is közreműködnek, a korabeli zene mellett francia reneszánsz táncok és magyar népi változataik bemutatása is megtörténik. A Kájoni együttes külön műsorral is jelentkezett, a Carmina burana egy, a tavalyitól eltérő dalsorozatával. „Lehet-e két eltérő műfajban maradandót nyújtani? – kérdezi Boros Zoltán a korabeli sajtóban. – Ma már az igenlő válasz nem kétséges. A kortárs zenei élet bővelkedik sokoldalú művészegyéniségekben. Simó József, a Kájoni/Barozda mai vezetője basszusgitárosként kezdte az Acustic T74 jazz-rock együttesben. Később gardonyon, furulyán, kisbőgőn és ki tudja hány pengetős-húros hangszeren játszott népzenét és régizenét. Most éppen dudán gyakorol. A napokban lelkesen számolt be felfedezéséről: a dudán muzsikáló parasztzenészek két dallam között szabadon improvizálnak és játékuk ezáltal döbbenetesen hasonlít – a jazzmuzsikához…”.[6]
  • Az év folyamán koncerteket adnak Kolozsváron a Brassai Sámuel gimnázium dísztermében, Marosvásárhelyen a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola színpadán, valamint a bukaresti Petőfi Házban.
  • Állapotomat jelentem címmel lemezfelvétel készül a marosvásárhelyi rádió stúdiójában (hangmérnök Borbély Zoltán), az Electrecord hanglemezgyár számára. Az összeállítás Erdély történeti zenéjéből mutat be szemelvényeket. „A lemezre felvett anyaggal az volt a céljuk, hogy a hazai fiatalság irodalmi tanulmányaihoz zenei illusztrációt szolgáltassanak. A lemezen históriás énekek, széphistóriák, vándorénekek, Balassi énekelt versei, népies műfajok, virágénekek, kuruc dalok, táncdallamok találhatók. E sorok írója szerint – ismerve a Kájoni együttes által eddig elért színvonalat – a lemez komoly szakmai és közönségsikerre számíthat”.[7] Egyéves huzavona után az illetékes hatóságok nem engedélyezik a lemez kiadását.
  • Ekkor még működik a csíkszeredai táncház, de egyre több a zaklatás körülötte. Kostyák Alpár helyét Toró Lajos veszi át az együttesben, aki korábban az egykor Kolozsváron alakult Ördögszekér együttes Marosvásárhelyre átkerült változatában muzsikált Pávai Istvánnal, Sinkó Andrással és a később szintén a Barozdában közreműködő Harai Lászlóval. Az Ördögszekér ebben az évben megjelent hanglemezén régi és új Barozda tagok együtt muzsikálnak (Pávai, Toró, Györfi Erzsébet).

1985

  • Május 31. és június 2. között sor kerül Csíkszeredában a rendszerváltás előtti utolsó, VI. Régizene Fesztiválra. A fesztiválon a Kájoni együttes részeként szerepelnek a Barozda-tagok, de külön Barozda műsor már nincs.
  • A Hargita Néptáncegyüttessel turnéznak a Székelyföldön és egy törökországi fesztiválon is részt vesznek.
  • Népek zenéje címmel elkészül a Barozda utolsó erdélyi műsora, amelyet Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen és Csíkszeredában mutatnak be. Erdély többi városában a hatóságok nem engedélyezik az együttes fellépését. Az együttes minden műsorához bukaresti engedély szükséges, amelyet az esetek többségében nem kap meg. Folyamatossá válnak a zaklatások a román belügyi szervek részéről.

1986

  • Az együttes utolsó csíkszeredai fellépése a Népek zenéje című műsorral.
  • A hetedik Régizene Fesztivál szervezését két nappal a rendezvény kezdete előtt egy Bukarestből érkezett rendelet állítja le.
  • A Barozda együttes tevékenységét egy bukaresti bizottság vizsgálja, majd vezetőjét, Simó Józsefet felszólítják az együttesek (Kájoni, Barozda) nevének, repertoárjának, műsorpolitikájának megváltoztatására.
  • További turnék a Hargita táncegyüttessel Szatmár vidékén és a Szilágyságban. A turné befejezte után a két vezető, Simó József és Toró Emil egyenként 8.000 lejes (kb. négy havi fizetés) büntetést kap, mert a turnén eltértek az engedélyezett műsor tartalmától. A behajtásra már nem kerül sor, mert Simó József az év júliusában elhagyja az országot. Bokor Imre, majd Toró Lajos pár hónap múlva követi. A három Barozda-tag egy év múlva újra együtt van Svédországban. Simó József nyilatkozza később egy interjúban: "A svédek […] mindenféle idegen kultúrához ugyanazzal a nyitottsággal közelednek. Azt kívánják tőlünk: legyünk, maradjunk magyarok. Aki szőkére festi a haját, és mindenáron svéddé akar válni, azt ők sem szeretik".[8]


Jegyzetek:

 [1] Terényi Ede: Táncház – muzsika. Utunk, 1982. október 01.

 [2] Bíró Zoltán – Gagyi József: „Mi főleg csináltuk, mások magyarázták”. (Montázs a táncház-jelenségről). In: Néphagyományok új környezetben. Tanulmányok a folklorizmus köréből. Szerk.: Bíró Zoltán – Gagyi József – Péntek János. Bukarest, 1987. 168–169.

 [3] Csire Gabriella: Zenei ünnepnapok Csíkszeredában. Előre, 1983. június 15.

 [4] Malina János: Régizene az Olt partján. Muzsika, 1983. szeptember.

 [5] Hargita Népe, 1991. március 11. Kiemelések az eredetiben verzállal. A szerkesztőség megjegyzése (uo.): „Nevezett Simo Iosif azaz Simó József és Bokor Imre azóta emigránsként Európa útjait járják. Kostyák Alpár művelődési tanácsos Csíkszeredában. A Barozda felbomlásában a hasonló bejelentések és zaklatások sorozata játszotta a főszerepet”.

 [6] Boros Zoltán: Kájoni / Barozda. Utunk, 1984. 14.

 [7] Horváth Károly: Régizene a népzene felől. Bemutatjuk a csíkszeredai Kájoni együttest. Ifjúmunkás, 1985. szeptember 21.

 [8] Bálint Judit: Legyünk és maradjunk magyarok. A Barozda együttes Svédországból. Szolnok megyei néplap, 1988. augusztus 6.