A Barozda együttes honlapja

Visszaemlékezések a Barozdára


Gergely András

(csíkszeredai tanár, az egykori Szaktanács Tömegkulturális Osztályának a vezetője)

Az 1970-ben alakult „Hargita” együttes a szakszervezetekhez tartozott. Létrehozása annak volt köszönhető, hogy azokban a megyékben, ahol nem volt hivatásos együttes, ott ily módon pótolták. Másfelől volt egy olyan szándék is, hogy megpezsdítsék a folklór színpadra vitelét, és úgymond a „tömegnek” szórakozást nyújtsanak. Nos, a Hargita együttes eléggé ismert volt Erdély-szerte szakkörökben, ráfigyeltek az együttesre, és így kerültünk kapcsolatba a Barozdával is. Ők azt a kultúrkört képviselték már egyetemistaként, amit Kallós Zoltán neve fémjelez, felismerték a népi kultúra értékét és kialakult egy népi mozgalom, úgy mondanám a Kallós–Budapest–Kolozsvár tengelyen. A „tiszta forrás” mozgalom egy kicsit harc is volt a folklór színpadra vitelében jelentkező giccses és csak sikerért színre vitt műsorszámok ellen. A Barozda tagjai viszont nem vitapartnereink voltak ebből a szempontból, közel álltak hozzánk, hiszen mind olyan helyen dolgoztak, hogy inkább együttműködni kellett, mint harcolni (Népi Alkotások Háza, Ifjúsági Klub). Amire én emlékszem, a berobbanásuk egy székelyke­resztúri anyag színpadra vitele volt, Fiátfalvi halastóban címen. Ők az autentikus előadásmódot képviselték. A közönség szerette, és szerintem jelentős alakító hatásuk volt a zenekarokra és együttesekre is. Tény, hogy volt egy ellenszenv – helyesebb talán ha összeférhetetlenségről beszélek, mert a színpadi művészet kereste az előadásmódokat és a népi kultúrától idegen eszközökhöz is nyúlt. Nos, a Barozda ennek az ellentéte volt. A fiatalok különösen ráéreztek erre, gondolom azért is, mert a hetvenes évekre felgyűlt az emberekben a sok hazugság, őszinteségre vágytak és tulajdonképpen erre az igényre válaszolt a Barozda. Azért nem mulasztom el megjegyezni, hogy már a régi Művelődési Házban, megszerveztük a Tiszta forrásból fesztivált, ahol csak eredeti adatközlők jelentkeztek. Volt tehát egy kedvező közhangulat akkor, amikor a Barozda megalakult.

   Személy szerint én egyetértettem velük, támogattam azt az irányt, amit ők képviseltek. Persze sokan nem vették jó néven az újat, amit hoztak, nehéz volt megváltoztatni a szemléletet. Én elmondhatom, hogy jó hatással voltak a Hargita együttesre és egy idő után létrehoztunk közös műsorokat is, annak ellenére, hogy nehéz volt átállni egy bizonyos műsorpolitikáról valami új formára.

   A szétszóródásnak volt egy határozott előzménye: 1982-ben meghirdették tételesen is, megfogalmaztak egy kemény ideológiai vonalat a „szocialista kultúra homogenizálásának” és az „új ember formálásának” alárendelve. Ennek a programnak az alapján fogalmazták meg a Szocialista etika és méltányosság alapelvei nevű kódexet. A homogenizálódás röviden és tömören azt jelentette, hogy „egy falu, egy nóta”, vagyis egy nyelv, egy kultúra, egy magatartás, tehát nem tűrte meg a „különutas” Barozda–műhelyeket. A Régizene Fesztivál középkori egyházi muzsikája, kilógott a sorból, nemcsak formailag, de azáltal is, hogy olyan rétegei jelentek meg a művelődésnek, amelyekre zabos volt a hatalom. Sokan emigráltak, mert biztonságukat érezték veszélyben azáltal, hogy alkotói szabadságuktól megfosztották őket.<SPAN style=""mso-spacerun: " yes?> Ma úgy látom, hogy beleestek a hatalom által állított csapdába, hiszen azért lehetetlenítették el egyes emberek helyzetét, hogy odébbálljanak. Ezzel a hatalom elérte célját, s ezért fájó, hogy körünkből eltűnve, más kultúrkörbe kerültek.